A város felett, akár egy aura, opálosan fénylő félgömb lebeg éjszaka. A fényesebb csillagok töredéke sejlik át a közvilágítás szórt fényén. A csillagvizsgálás elég lehetetlennek tűnő elfoglaltság, régebben is messzebb tekertünk a város szélétől, ha látni szerettük volna az univerzum távoli pontjait. Mostanság kis csemetéinkkel már sötétedéskor hazafelé masírozunk, éhesek, fáradtak, nem maradhatunk a szabad ég alatt, így az ablakon át, lámpaoltás melletti bámészkodásra futja csak, ahonnan az égbolt kicsiny részlete látható, hátha épp ott ég el néhány meteor!

No lám! Máris egy kis narancsszínű fényív hull alá! ...ööö... gyanúsan közel a szemközti tízemeletes erkélyeihez... na persze. Egy égő cigarettacsikk... Bár környezetbarátnak nehezen nevezném a fazont, de humorérzéke van neki. Még ha nem is tud róla. Pá, Perseidák, egy jövőbeni augusztusban. Ilyen álhullócsillaggal viszont attól tartok az év bármely szakában találkozhatunk... és én erre is tudnék kívánni valamit!