Szeptember. Elérkeztek a dolgos hétköznapok. A hétköznapokhoz olyan képzeteket társítunk, mint unalmas, szokványos, szürke. Úgy éljük meg, mint valami szükséges rosszt, a kötelezőt, nincs ellene mit tenni, sodródunk vele, várjuk a következő rendkívüli eseményt, amiben a nyár eddig bővelkedett.

A hétköznapok pedig különösen fontosak. Stabilitást adnak, egyfajta pufferként viselkednek a rendkívüli helyzetek elviseléséhez, belőlük merítünk erőt, keretet adnak az életünknek, hozzájuk képest ítéljük meg az emlékezetes eseményeket, sokkal inkább meghatároznak bennünket, mint azok a napok, amiket szívesen emlegetünk. Tulajdonképpen bennük él az életmódunk. Minden, amit hosszútávon teszünk, sokszor ismétlünk, összegződve jelentős hatást tesz ránk, legyen az viselkedésbeli jellemzőnk, szokásunk, vagy a környezet, amivel körülvesszük magunkat (kozmetikumaink, vegyszereink, gyógyszerek, étrend kiegészítők, ételeink, lakóhelyünk és városunk levegője... stb.) Ezektől függ igazán az egészségünk. Érdemes kicsit tudatosabban átnézni a hétköznapokat, mivel töltjük meg őket és amin képesek vagyunk javítani, tegyük meg! Az apró lépések is megtérülnek hosszútávon.

Pl. járjunk többször biciklivel/gyalogosan dolgozni/iskolába! Adjuk meg a módját: válasszuk azt az útvonalat, ami a legkedvesebb számunkra. Megspórolhatjuk a reggeli dugó bosszúságát, a mozgással teszünk az egészségünkért, a szebb útvonallal a hangulatunkért, közben hálás lesz nekünk a természet is, mert nem szennyeztük. Ha még kellemes társaságot is találunk az útra, egy jó beszélgetéssel is gazdagodhatunk.

Számomra nincs jobb közlekedési eszköz a bringámnál. Állítom, hogy gyorsabban intézek el vele mindent, mint bármi más módon. Egyedül az időjárás képes közbeszólni, mégis óriási szabadságot nyújt térben és időben. Cipekedésre korlátozottan alkalmas, nehéz ügy vele szállítani, bár láttam már embert, aki ezt is meghazudtoló módon egy kétszemélyes matracot egyensúlyozott a vállán-hátán-fején és így tekert... Elképedve figyeltem. Hajrá bringások! :)