Bármerre sétálok, mindig felvillanyoz, ha látok sportoló embereket. Kedvet kapok a futáshoz, görkorihoz, biciklizéshez, ha belátni egy úszómedencére, akkor én is szívesen csobbannék egyet... Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nálam hatásos motiváció a sportolás látványa. Erről jutott eszembe, hogy figyelni kezdjem, mennyire próbálja a város a lakókat mozgásra ösztönözni?

• A mi városunkban egyre több ponton hoztak létre szabadtéri kondigép parkot, ahol nyomban meg is jelentek a street workout elkötelezett hívei, akik többnyire szépen kidolgozott felsőtestű fiúk, férfiak. Ehhez a közösséghez még nem éreztem, hogy csatlakoznom kellene, elég távol áll tőlem a kondizás, de el tudom képzelni, hogy aki szereti, a látottak odavonzzák. Az egyik egyetemi kollégium alsó szintjén a kondi-, és fitness-terem hatalmas ablaküvegén át már sok éve is be lehetett kukucskálni, amit időnként eltakartak szalagfüggönnyel, de így is csábító volt rálátni az edző emberekre, jó reklám a helynek. A szégyenlőseket esetleg zavarhatja a nyilvánosság, de azt gondolom, aki sportol, bármilyen alkattal is áll neki, mindenképp büszke lehet magára, nincs mit szégyenkeznie. Ha súlyfelesleggel kocogó embert látok, sosem elborzadok, sőt, azt gondolom, ez igen! Neki sokkal nagyobb erőfeszítés a mozgás, drukkolok, hogy elérje vele a célját.
• A városi parkokban nemcsak a családi piknik részét képező tollasozás, labdázás jelenik meg, hanem sportklubok tartják kint az edzéseiket, pl. küzdősportot, jógát, vagy lehet látni egy-egy összeszerveződött foci, vagy kosármeccset a pályán, lábtengóznak, röplabdáznak a lelkes családapák is.
• A teniszpályákon korhatár nélkül játszanak emberek, a tenisz a legfiatalabbaktól a legidősebbekig minden generációt megmozgat.
• A strandok sem csupán a pancsolók és csúszdázók paradicsoma, pl. remek strandröplabda meccseket is lehet játszani. Az úszás pedig alapvető minden ember számára.
• Már az utcán is hódít a nordic walking, nem kell érte elutazni a hegyek közé, jellemzően az egészségüket megtartani vágyó idősebbek választják.
• Ha van folyó, folyékony sportpálya a kajakosoknak, kenusoknak, sárkányhajó evezőseinek, a partról üdítő látványt nyújtanak. A kislányom még épp megtanult járni, amikor a Tisza-parton elhaladt egy gyorsabb sárkányhajós csapat, majd a lassabban haladó hajóról egy lány felkiáltott: "húzzuk meg a baba kedvéért", és nagy hajrába kezdtek. Ők, ha akarnának sem tudnának elbújni a kíváncsi tekintetek elől. Milyen jó, hisz élmény látni őket! Legközelebb mi magunk szállunk vízre. Szerencsésebb adottságú helyeken akár vadvízi evezésre...
  
• Ha víz, akkor a tavak vitorlásai sem maradhatnak ki! Órákig képes lennék nézni őket. Jó annak, aki meg is tanulhatja egy hajó irányítását!
• A látvány nemcsak lelkesítő lehet, esztétikai élményt is adhat. A minap egy szomszédos város belvárosában kellemes zene szűrődött az utcára. Felnéztem a hang irányába, és a nagy üvegablakon át időről időre felbukkant egy keringőt gyakorló táncospár, de olyan gyönyörű mozdulatokkal, hogy meg kellett állnom nézni őket. A fellépésükön sem táncolhatnak szebben, legszívesebben felmentem volna arra a teraszra, ahová az ablakuk nézett, hogy tovább csodálhassam őket, de az már nem volt nyilvános tér. A táncot lehetne még láthatóbbá tenni, miért ne lehetnének nyár esti, szabadtéri salsa party-k egy-egy étterem teraszán? Lenne, aki beálljon az arra sétálók közül! Vagy olyan gyakorló termek lehetnének, ahová bekukkanthat az utca embere, hátha úgy járna, mint Richard Gere a Hölgyválasz c. filmben, és új, izgalmas színt vinne a tánccal az életébe, akkor is, ha már nem párkereső fiatal.

Salzburgban egy este a buszról bámészkodva vettem észre, hogy be lehet látni egy uszoda fedett medencéjére a főútról, valaki még akkor úszkált odabenn, nem sietett, kényelmes tempóban élvezte ki a teljes víztömeg birtoklását, én meg bevallom, irigykedtem. Másnap sugárzó napsütésben gyalogoltam el az épület mellett, az üveg tükröződése nem hagyta, hogy olyan tökéletesen lássak be, mint este, de közelről azért ki lehetett venni a bent úszók mozgását. A kint és bent egybeolvad, az utcán mentem, de mintha a medence partján sétáltam volna. Az úszók példát mutatnak az utca emberének, szinte hívják, hogy csatlakozzon.

Nem messze az uszodától van egy tornacsarnok is, amibe óhatatlanul belátni. A termei talajszint alá süllyesztve sorakoznak, mint egy lelátóról nézheti a járókelő az ablakon át a bent zajló eseményeket. A buszról épp kosarazó fiatalokat láthattam. Amikor arra sétáltam, csupán az üresen álló sporteszközöket lehetett lencsevégre kapni, de szívesen mutogatom így is, mert úgy érzem jó irányvonal láttatni őket. Akár használat közben, akár csak üresen vesszük észre, a figyelmünk a sportolásra terelődik, kicsit elkalandozik rajta a gondolatunk, majd később mi magunk veszünk sportcipőt. Az izmaink, alakunk és egészségünk pedig hálás érte, ha mozgunk. Legyen látható a sport élőben, úgy, ahogy van: hétköznapin, ne csupán meccseken, vagy a TV képernyőjén!

Az uszoda utcai képe nappal: Aya-Bad, Salzburg.

 Este ehhez hasonló. Ahogy én láthattam, az utca sötétebb volt, a medence kékebben világított.

Bentről pedig az úszók érezhetik az utca közelségét, ami kétlem, hogy zavarná őket.

Mutatom a sportcsarnok és utca részletét jobbról...

...és balról. Sporthalle, Salzburg.