Üdvözöllek!

Eszembe jutott, hogy szép lassan megosztom Veletek a gondolataimat a minket körülvevő környezettel kapcsolatban, amit hosszú évekig szükséges alapállapotnak érzékeltem, valami olyasminek, ami adott, alkalmazkodásra késztet, de nem változtatható. Felnőttkorom felfedezése, hogy mégiscsak változtatható, és cseppet sem mindegy, milyen irányba. Meglepően erős hatással van ránk, akik benne élünk, de alig veszünk róla tudomást, hisz el vagyunk foglalva az emberi kapcsolatainkkal, feladatainkkal, szerepeinkkel, alig győzünk válogatni a teendők között, egyszerűen nem is érünk rá foglalkozni vele. Legyen meg minden szükséges körülöttünk, ezzel el is intézzük. Ha valami igazán drága, vagy fontos dolgot szeretnénk beszerezni, akkor persze utána nézünk, de ha már megvan, többé nem törődünk a hatásaival. Pszichésen, fizikailag, sőt biológiailag is hat ránk minden tárgyunk. Az otthoniak éppúgy, mint a nagyobb léptékűek a város utcáin, vagy összességében az egész környék állapota, a belélegzett levegő minősége. Elég csak figyelni egy kicsit érzéseinkre, hangulatunkra, amikor egy helyre belépünk, vagy valahová kilépünk, körbenézünk. Szervezetünk egy sor érzékszervvel tapogatja le a helyszínt és helyzetet, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban legyünk képesek alkalmazkodni. A látvány kézenfekvő, ebből sok tudatosul, de az illatok, hangok, tapintható felületek kavalkádjából, kiváltott asszociációkból kevesebb. Inkább csak az eredmény tűnhet fel: jó itt lenni, vagy "hú, gyerünk innen"!

Valami effélékről elmélkedem mostanában és sehol sem unatkozom, mert nagyon figyelek kívülre és belülre is.

Kellemes olvasgatást kívánok!